Menü Bezárás

HOPE

Debrecen

Forrás: Pinterest: "Gyermekrajzok"

Hope program bemutatása
a korai fejlesztésben

Hajdú-Bihar Váregyei Pedagógiai Szakszolgálat

        Készítette:

Erdős Mónika
gyógypedagógus, szomatopedagógus
óvodapedagógus-szociálpedagógus

Debrecen, 2021. szeptember 30.

   A Hajdú-Bihar Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Debreceni Tagintézményének korai fejlesztésében, 4. éve működik egy újfajta játékterápiás módszer. A szakszolgálat vezetősége 2016-ban, Hajdúböszörményben, egy konferencián hallott először a Tunyogi Erzsébet által kidolgozott gyógyító játékterápiáról. Úgy gondolták, hogy ezt a módszert a Debreceni Tagintézmény korai fejlesztésében is alkalmazni lehetne. Így adódott a lehetőség, hogy 5 különböző végzettségű kolléga részt vehetett a Tunyogi-féle képzésen, Budapesten. Ennek eredményeként 2017/2018-as nevelési évtől kezdődően 3 csoporttal kezdtük meg kísérleti jelleggel a terápiánkat. Jelenleg is több csoporttal működünk. Ez idő alatt kiderült, hogy milyen mértékben lehetett adaptálni a módszert, akár szakszolgálati keretek között működtetni, a helyi sajátosságokat, erőforrásokat figyelembe véve.  Így született meg a jó gyakorlatként is működő Hope (Remény) program, melynek alapját a Tunyogi-féle gyógyító játékterápia adja, de épít egyéb terápiás eljárások elemeire is.

   Miért is volt szükség erre? A gyermeki fejlődés szempontjából, a korai életszakasz a legdinamikusabb és egyben a legsérülékenyebb időszak. A korai élmények befolyásolják, meghatározzák későbbi életünket. Az egyén fizikai, lelki, szociális és kognitív fejlődését a biológiai és környezeti tényezők határozzák meg. Nem mindegy tehát, hogy a gyermek a fogantatásától kezdve milyen környezeti feltételek mellett növekszik, hogy megfelelő ingerek érik-e, részesül-e a számára elegendő mennyiségű és minőségű mozgásos élményben, és körbe veszi-e érzelmileg stabil, gondoskodó környezeti háttér. Ez utóbbi nemcsak az idegrendszer fejlődésére, hanem a komplex képességek kialakulására is hat, de ez teszi képessé a gyermeket a pozitív szociális kapcsolatok kialakítására, hogy aktív és sikeres résztvevője legyen a környezetében zajló tevékenységeknek. (Kereki, 2017)

   Ha valamelyik területen sérülés vagy a fejlődés mértékében lemaradás tapasztalható, felmerül a korai megsegítés, fejlesztés igénye, mely a szakszolgálat alapellátási feladata közzé tartozik. (Nkt. 18.§ (2) bekezdés a, pontja szerint) A gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás feladata a komplex koragyermekkori prevenció, tanácsadás és fejlesztés, az ellátásra való jogosultság megállapításának időpontjától kezdődően. Elsődleges feladata a gyermek fejlődésének elősegítése, a család kompetenciáinak erősítése a gyermek és a család társadalmi inklúziójának támogatása érdekében. A korai fejlesztés és gondozás tevékenységei; komplex gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai tanácsadás, a kognitív, a szociális, a kommunikációs és a nyelvi készségek fejlesztése, a mozgásfejlesztés és a pszichológiai segítségnyújtás. Kereki Judit (2017) hangsúlyozza, hogy akora gyermekkori intervenciós rendszerben a gyermek fejlesztése „koordinált, integrált, interdiszciplináris team működésén alapuló” szolgáltatás, ahol a különböző területek szakemberei (oktatás, szociális szféra, egészségügyi ellátás) szorosan együttműködik a gyermek érdekében. A kora gyermekkori intervencióban a családközpontú megközelítés, a koordinált integrált szolgáltatói modell kap hangsúlyt.

    Ennek egyik útja ez a játékterápia, mely egy sérülésspecifikus rehabilitációs program, mely egy jó gyakorlat keretében került kidolgozásra. A terápia során gyógypedagógus, konduktor, pszichológus, szociális szakember, gyógypedagógiai asszisztens összehangolt team munkája zajlik. A Debreceni Tagintézményben jelenleg óvodapedagógus-szociálpedagógiai végzettséggel rendelkező gyógypedagógus, szomatopedagógiai szakos tanár, pszichológus, családterapeuta, valamint gyógypedagógiai asszisztensből álló team végzi ezt a feladatot. A családgondozás eredményességét befolyásolja a pszichológus és szociálpedagógus közös munkája. Emellett a koragyermekkori intervenció munkaterületébe bekapcsolódhatnak más területen dolgozó - szociális és egészségügyi- munkatársak is. A szakemberek csak így, együtt dolgozva, egymás tudására építve, összehangolt team-munkában érhetik el céljaikat.

   Egy újfajta szemléletváltozást is megkívánt a program. Nem elég csak a gyermek fejlesztését biztosítanunk, hanem az egész családot gondozni, gondoznunk kell, mert csak ezzel együtt képzelhető el a sérült gyermek és a család rehabilitációja és a tragédia feloldása. Hisz a sérült gyermeket nevelő családok pszichikai állapota más. A család erre a nehéz és kiszámíthatatlan helyzetre nincs felkészülve és sok esetben összeomlik, amikor inkubátorban látja gyermekét. Nem mer hozzáérni, aggódik a bizonytalan kimenetelű élet felett. A szülőnek az aggódása nem enyhül, marad benne félelem a gyermeke jövőjéről. A szülő viselkedése ezért is sokszor indokolatlanul szélsőséges, félti gyermekét szinte mindentől. Fontos, hogy a szakemberek segítségével a koraszülött gyermek és szülője segítő gondozásban részesüljön. Beszélnünk kell azon gyermekről is, akiknél a születés első pár hónapjában, vagy akár első életévében sérülésre, másságra utaló jel nincs, vagy annyira minimális, hogy jelentőséget nem tulajdonít neki sem a gyermekorvos, sem a védőnő. A gyermek fejlődése egyre jobban eltér a viselkedésében, együttműködésében, figyelmében, beszédében, sok esetben még a mozgásában és játéktevékenységében is kortársaiétól. Amikor már a szülőben is egyre erősebb a félelem, a gyanú, elkezd szakemberekhez fordulni. A szülők a diagnózissal reményt vesztettek és első reakciójuk az ellenállás, a trauma tudomásul vételével kapcsolatban. A szülők legnehezebb időszaka most kezdődik, elfogadni a gyermekük másságát és a másságával együtt szeretni és segíteni őt egy jobb állapot eléréséhez.  A tragédiának mélységét jelzi, amely akkor szakad a családra, amikor megszületett gyermekükön felismerik a károsodás, a fogyatékosság nyilvánvaló jegyeit. A tragédia bekövetkeztével a családok gondolkodása, érzelmei és viselkedése a normálistól eltér, irracionálissá válik. A legtöbb, amit tehetünk, hogy a magunk eszközeivel megpróbáljuk mi is szelídíteni a tragédiát és arra törekszünk, hogy a tragikus érzés helyére a szeretetet építsük. A gyermek születésére való készülődést jellemző, izgalomból, félelemből és örömből összetevődő várakozás nyitottságát a semmire sem váró bezárkózás állapota váltja fel, amit a düh, a keserűség, a vádaskodás, az önvádaskodás, a kétségbeesés, a kiszolgáltatottság és a szégyen érzelem együttese jellemez. Az első reakció többnyire a rejtőzködés, a szégyen megnyilvánulása. Ezt a rejtőzködési kényszert a düh, a keserűség érzése kíséri: a család haragszik a világra, amely szeszélyes, kiszámíthatatlan rendjével ilyen lehetetlen helyzetbe sodorta a kis közösséget. A család minél előbb szeretne felszabadulni a tragédia alól. A lényeg az, hogy azonnal tenni kellene valamit, hogy ez a helyzet ne legyen így tovább, változzon meg. A szakemberek fontos feladata a családnak történő segítségnyújtást. A család ezeket a szélsőséges, negatív érzelmeket nem tudja egyedül feldolgozni. Nekünk, szakembereknek azon kell dolgoznunk, hogy feloldjuk a tragédiát. Amíg ez nem történik meg, a gyermek gyógyítására, rehabilitációjára kevés a remény. A terapeuta pedig csak akkor tudja eredményesen végezni munkáját, ha beleéli magát abba a lelkiállapotba, amiben a szülő élete minden pillanatát kénytelen leélni. Aki csak egyszer megpróbálta átélni ezt az érzést, tisztelni, csodálni és becsülni fogja azt a szülőt, aki képes arra, hogy sérült gyermeket neveljen. Fontos, hogy éreztessük a szülővel, hogy a gyermek fejlesztésében társak vagyunk, hiszen a mi oldalunkon állnak az általános szakmai ismeretek, a szülő oldalán pedig a speciális, a csak az ő gyermekére vonatkozó egyedi ismeretek. A gyermek fejlesztésében ezek egyike sem nélkülözhető. Ha ezzel az attitűddel közelítünk a szülőhöz, munkánk szakmailag is eredményesebb lesz és lassan a szülő is kezd együttműködni. (Tunyogi, 2019)

    A Hope program leglényegesebb pontja a család és a gyermek, az anya és a gyermek kapcsolatának kialakítása. A rehabilitáció hatékonyságát meghatározza a szülői szeretet kiteljesedése, a gyermek feltétel nélküli elfogadása (Tánczos, 2006). Ha ez sérül vagy akadályokba ütközik, az eredmény sem lesz olyan mértékű. Ezért a programnak kiemelt feladata, hogy támogassa a családok pozitív gondolkodását, érzelmi kiegyensúlyozottságát.

   A játékterápia célcsoportja a 0-6 éves életkorú, sajátos nevelési igényű, speciális támogatást igénylő gyermekek. Fontos, hogy minél korábbi életszakaszban elinduljon a terápia, hiszen a korán elkezdett fejlesztések hozhatják meg a legjobb eredményt. Minél éretlenebb az agy, annál több lehetőség adódhat olyan új pálya kialakítására, beépítésére, ami a mozgást, értelmet, beszédet nagymértékben fejleszti. Minden olyan család, akinél a Hajdú-Bihar Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat Vármegyei Szakértői Bizottsága vagy a Debreceni Tagintézmény Szakértői Bizottsága elrendeli a korai fejlesztést, igénybe veheti a terápiát.  Diagnózis szempontjából, a program elsősorban a koraszülött, központi idegrendszeri és genetikai károsodott babák és gyermekek korai fejlesztését célozza meg. A fejlesztés intenzív, csoportos formában történik. Bár csoportos fejlesztésről szól, mégis individuális, ami azért is fontos, mert minden csecsemő, kisgyermek más- más sérültséggel, lemaradással érkezik hozzánk. Ez a későbbi differenciálás lehetőségét biztosítja. A csoportok kialakításánál igyekszünk figyelembe venni a gyerekek életkorát, fejlettségi szintjét, mozgásállapotát. Egy csoportba minimum 4, maximum 6 fő vehet részt. Ha év közben a szakemberek és a szülő/szülők úgy ítélik meg, hogy az adott gyermek számára az egyéni fejlesztés hatékonyabb, akkor csoportos fejlesztése megszűnik, a továbbiakban egyéni fejlesztésben részesül. A terápiában részesülő gyermekek óraszáma magasabb, mint az egyéni fejlesztésben részesülő gyermekeké. A szakemberek, eddig heti 6 órát tudták biztosítani a terápiában részesülő gyermekek számára, szemben az egyéni fejlesztésben részesülőkkel, akiknek a jogszabály életkortól függően heti 1 majd 2 órát biztosít.

   Miért pont játékterápia?

   Illyés Gyuláné szerint (1996) a sérült csecsemők és kisgyerekek számára is a legfontosabb tevékenység a játék. A sérült és az egészséges gyermek között a leginkább szembetűnő különbség a tanulási folyamatokban mutatkozik. Az egészséges gyermek maga kezdeményez újabb és újabb játéktevékenységeket, míg a sérült gyermek, szinte teljesen függetlenül attól, hogy sérülése agyának mely területét és mely funkcióit érintette, kevésbé, vagy nem kezdeményez játékokat. Tunyogi szerint (2019) viselkedését nem jellemzi a kíváncsiság, vagy annyira beszűkült, hogy kiválthatatlan mással. Az egészséges gyermek indirekt tanulásánál a motiváció eleve adott, magában a cselekvőkészségben, természetes érdeklődésben rejlik, tehát külön tanulási motiváltságra nincs szükség. Ez a tanulási forma a sérült gyermeknél gyakorlatilag kiesik. Ahhoz, hogy ezt kialakítsuk, sok-sok tapasztalatot kell szereznie a mozgáson, látáson, halláson, tapintáson keresztül.

     Az általunk kidolgozott, használt játékterápia több terápia elemeiből tevődik össze. Mivel különböző életkorú, különböző diagnózisú, sérültségű babák és kisgyermekek veszik igénybe a fejlesztést, meg kellett keresni azokat a módszereket, terápiákat, amelyek a mi szemléletünknek, a helyi sajátosságoknak megfelelnek. A Tunyogi Erzsébet által kidolgozott Gyógyító játékterápia adaptálása már önmagában is jelentős változást hozott a sérült kisgyermekek fejlesztésében. Az addigi egyéni vagy mikrocsoportos foglalkozásban részesülő gyermekek lehetőséget kaptak a csoportos fejlesztésre, ahol a szülők nemcsak megfigyelőként vannak jelen a terápián, hanem aktívan részt is vesznek benne. Szintén kiemeli a család jelentőségét a Lépésről-lépésre óvodai program, amely ugyan egészséges 3-6 éves korosztályú gyermekeknek készült, mégis számos eleme jól alkalmazható a módszerünkbe. A program figyelembe veszi a gyerekek egyéni igényeit, tiszteletben tartja kulturális sokféleségüket. Különösen nagy hangsúlyt helyez az élmények individualizálására, illetve, hogy a foglalkozások keretében segítse a gyerekeket döntéseket hozni. Ezenkívül, ez egy olyan komplex módszer, amely a halmozottan sérült gyermekeknek is esélyt ad a folyamatos fejlődésre. Ezt erősíti meg Franziska Schäffer: Munka-Szórakozás-Fejlesztés (AST) koncepciója is, aki azt vallja, hogy úgy kell kialakítani a halmozottan akadályozott emberek személyi és tárgyi környezetét, hogy a bennük rejlő lehetőségek, adottságok és képességek a lehető legnagyobb mértékben, optimálisan tudjanak fejlődni. Ehhez kell biztosítani a képességeik kibontakoztatásának képességeit. (Andrea Fröhlich, 1996)

  • Tunyogi – féle gyógyító játékterápia: A módszer multidiszciplináris, felhasználja az orvosi, pedagógiai és pszichológiai ismereteket. A gyógyító játék a drámajáték egyik alcsoportja. Kifejezetten sérült, fogyatékos gyermekek és csecsemők terápiája. Az érzékszervek differenciált működtetéséhez számos játékprogramot dolgoztak ki. A hallás és hallásfigyelem fejlesztése célzottan összeállított hanginger programokkal történik életkornak és sérülésnek megfelelően. Hangszeres éshangutánzó ritmizálásokkal, énekekkel, mondókákkal, hangszerek megszólaltatásával, valamint páros, váltott és keresztezett ritmusú mozdulatsorokkal segíthetik a differenciált hallást. Látás és a látásfigyelem fejlesztéséhez egy célzottan összeállított fénysor terápiát (színes izzók, UW lámpa), ezenkívül diafilm-, és árnyjáték programot alkalmaznak a kijelölt dramatikus játék téma köré. A csecsemők és kisgyermekek részére a látvány fixálásához és követéséhez fekete-fehér és fehér-piros mértani formarendszert alkalmaznak otthoni fejlesztéshez. A felsorolt ingerterápiákat mindenkor beépítik dramatikus játékprogramjukba, s alkalmazásuk során szimbolikus jelentéssel ruházzák fel azokat. Pedagógiai elvek érvényesülnek a játékban, amikor játék közben oktatnak, nevelnek és értékelnek is. A gyógyító játékterápia a gyermek aktuális állapotához igazodik, individuális és kizárólag egyre magasabb fejlődési szint elérése a cél. A játékterápia lényeges eleme a lelki folyamatok harmonizálása, pszichológiai ismeretek beépítése a mindennapokban. A drámajáték az alapja a gyógyító játékterápiának. Minden érzékszerv fejlesztésével együtt az egész személyiséget fejlesztik és ehhez mindenkor egy előre meghatározott dramatikus keretet (mese, történet) biztosítanak. Ennek a történetnek feldolgozása történik mozgással, látvánnyal, hangokkal, manipulációval, ismeretek átadásával, rögzítésével. A drámajátékon belül kiemelkedő szerepet kap a bábjáték, amely a kommunikációt is segíti. A játék személyiségfejlesztő eszköz, mert a gyermek itt ismeri meg a maga és mások képességeit. A játékban visszajelzést kap arról is, hogy társai hogyan értékelik őt. Erősítheti vagy gyengítheti egy-egy személyiségjegyét, amely társas kapcsolatait befolyásolja. (Tunyogi, 2019)
  • Lépésről – lépésre óvodai program, egészséges gyermekekre készült. Egy lehetőség a sok közül, mégis olyan hangsúlyos elemeket tartalmaz pedagógiai szempontból, amely sérült gyermekek harmonikus fejlesztésében kiválóan adaptálható. Kirsten A. Hansen, Roxane K. Kaufmann, Kate Burke Walsh (1997) a következő elemeket tartják fontosnak: a gyermekek egyéni különbségeit, eltéréseit figyelembe veszi, ezen szükségleteket felismerve, egyénre szóló programot készít, személyiségének alapos megismeréséből indul ki, erősségekre épít, a fejlődést differenciáltan értékeli, tudatosan alakítja a szociális viszonyokat, tevékenységrendszerben fejleszt, mely a gyerekek egyéni eltéréseire épít, a szülőket a  fejlesztésbe bevonja és segít a családok szociális támogatásában. A gyermekeknek, az egyénekre szabott tevékenységekkel úgy teremti meg a játékokat és tanulási alkalmakat, hogy ugyanaz a tevékenység vagy összefüggő tevékenységsor mind egyéniségüknek, mind fejlettségi szintjüknek megfelelően aktivizálja a gyermekek emocionális, értelmi és testi energiáit. (Dr. Deliné dr. Fráter Katalin, 1996)
  • AST rövidítés, faágat jelent magyarul. Schäffer emberközpontú szemlélete azt mondja, hogy mindannyian az emberiség ugyanazon nagy faágához tartozunk, akkor is, ha eltérő a színünk, a formánk, a méretünk, az adottságaink, a szépségünk, ha előnyösebb vagy kevésbé előnyös az elhelyezkedésünk. Ugyanazokat a lehetőségeket hordozzuk magunkban, a különbségek sokkal inkább a környezet hatásainak eredményeképpen alakulnak ki. A koncepció alapvető célja és szándéka: hogy a súlyosan halmozottan akadályozott emberek személyi és tárgyi környezetét úgy alakítsa át, hogy a bennük rejlő lehetőségek, adottságok és képességek a lehető legnagyobb mértékben, optimálisan tudjanak fejlődni. Ehhez nincs szükség különleges eljárásokra, csupán biztosítanunk kell számukra a képességeik kibontakozásának lehetőségét. Mindebben pedig a környezetünkben élő és dolgozó segítő személyek tudják őket a leginkább támogatni. Fontosnak tartja, hogy a halmozottan sérült gyerekeket nem kell elzárni a világ elől, hanem a család után az óvoda a következő színtér, ahol megjelenik. A velük való foglalkozáshoz és a velük való együttműködéshez elengedhetetlen a megfelelő tartalmak kiválasztása, a megfelelő feltételek biztosítása, a rendszeresség és strukturáltság biztosítása. Vannak elsődleges és másodlagos tartalmak. Mindkét tartalmi terület azonos jelentőségű szakmai hangsúllyal bír. Nem értékükben különböznek, hanem időbeli sorrendiségükben. Elsődleges tartalmak a közvetlen jólétet szolgáló szükségletek az evés, ivás, testi higiénia, míg másodlagos tartalmak közzé tartozik a köszönés, öltözködés, testápolás, szűkebb és tágabb környezet, természet megismerése, valamint a játék és szórakozás. (Schäffer, 1998)

  Terápiás foglalkozások

   Minden alkalommal mikor fejlesztésre érkeznek a családok, mozgásos és értelmi fejlesztésben is részesülnek a gyerekek egyéb kísérő terápia mellett. A játékterápia része tehát a szenzomotoros program, valamint az érzékszervek differenciált ingerterápiája, a tanulási képességek növelése dramatizált környezetben.

  • Szenzomotoros program, amely minden csoportnak, egyéni sajátosságokat figyelembe véve, az aktuális mozgás állapotának megfelelően kidolgozott, 6 hetente (begyakorlást követően) algoritmikus sorban egymásra épülő rendszer. A terápia első részében csoportos torna van, amikor is a terapeuta diktál 8-10 mozgásos feladatot, a szülő pedig segít gyermekének, ha nem tudja önállóan végrehajtani. Az óra további részét pedig az egyéni gyakorlatok, akadálypálya teszi ki, sok-sok játékos elemmel, eszközzel tarkítva. A szenzomotoros programok a következő fejlesztési területeket ölelik át: egyensúlyfejlesztés, fej és vállemelések, fordulások, kúszás, mászás, felülés, ülés kialakítása, felállás, állás kialakítása, járás, nehezített járásformák begyakoroltatása. Kiemelt feladat a sérült gyermekeknél a kontraktúrák prevenciójára, deformitások megelőzésére, valamint az izomerő fokozására, a súlyos neurológiai eltérések csökkentése. A foglalkozások felépítése sérülésspecifikusan, a gyógytornában is alkalmazott módszerekkel és eszközökkel történik. Minden mozdulathoz a dramatikus játékban szerepet adunk. Ezzel is segítve a nehezen végrehajtott mozdulatok kivitelezését.  Így minden mozdulathoz mondókát vagy dalocskát rendelünk, hogy a kivitelezésnek legyen egy ritmusa és a hozzárendelt szöveggel egy monotóniája. A szülő lágy énekhangjával megnyugtatja kisgyermekét, s így a mozgás kivitelezése mindkettőjüknek könnyebb lesz.

Minden játékterápiás programot, egyénit és csoportosat a szülő gépelt formában kézhez kap, melyet a gyermeknek az otthonában meg kell ismételnie az előírt módon. A mozgásos programot egy csoportra írjuk, de a különböző feladatokat gyerekenként differenciáljuk. A mozgássorok egymásra épülésekor mindenkor figyelembe vesszük a gyermek aktuális mozgásállapotát, s eszerint alakítjuk ki a hely- és helyzetváltoztató mozgásokat. A játékterápia egyik legfontosabb szempontja, hogy nem hagyunk ki mozdulatsorokat a fejlesztés során. Számos eszközt alkalmazunk, melyek egyensúlyt, keresztezett mozdulatokat, nehezített mozgásokat fejlesztenek vagy izomtónust szabályoznak.

A szenzomotoros program kiegészül babamasszázzsal, dinamikus szenzoros integrációs terápiával is.

  • Tanulási képességet meghatározó érzékszerv terápiák mindig az adott csoport aktuális sajátosságait figyelembe véve valósulnak meg. A következő területeket érinti: vizuális észlelés (látás- és látásfigyelem fejlesztése), auditív észlelés (hallás- és hallásfigyelem fejlesztése), manipuláció-ábrázolás fejlesztése, beszéd és kommunikáció fejlesztése, kognitív képességek fejlesztése.

A foglalkozás menete a következő: Ráhangolással kezdődik, amikor a témakört felvázoljuk, amely minden esetben egy történethez kapcsolódik (lehet árnyjáték, fényjáték, bábjáték, vagy élőszóban mese hallgatása). A témák kiválasztásánál figyelembe kell venni az aktuális évszakot, az ünnepeket, jeles napokat. Célszerű mindkét programba ugyanazt a témát végig vinni. A történetet a gyermekek improvizálva visszajátsszák bábuk, jelmezek segítségével. A történet feldolgozása a látás-látásfigyelem fejlesztésével kezdődik. Csecsemőknél fényjátékhoz és fényeket adó tárgyakhoz mondókát vagy dalocskát társítunk, s utána adunk kézbe olyan játékot, amely a fényjátékban is szerepelt. A 3 évesnél idősebb gyermekeknél vizuális memóriát fejlesztő lapokat, feladatlapokat és szem-kéz koordinációt fejlesztőket is alkalmazunk. Ezt a hangszerekkel, mondókákkal, dalocskákkal, ritmusok és hangszínek követésével történő hallás-hallásfigyelem fejlesztése követi. A történethez kapcsolódó ismeretek feldolgozása történik motoros utánzással, valamint a felismerés, azonosítás, idősebb gyerekeknél mennyiségi, környezeti, irodalmi ismeretekkel bővítve. Manipulációval, ábrázolással funkcionális játéktevékenységek és a manipuláció kialakítása, valamint a sokrétű eszköz használat fejlesztése történik. A manipuláció a történethez kapcsolódik. Magatartás harmonizálása szabály- és szerepjátékokkal erősíthető, közben megtanulják az alá-fölé, mellérendeltséget. Csecsemőkorú gyermekek szabálytudatának kialakítása is elkezdődik az egyszerű motoros páros játékokkal.

   Jelenleg a csoport összetétele miatt az állatasszisztált terápia most háttérbe szorul, s az aktuális állapotnak megfelelően újabb terápiákkal bővítettük a fejlesztést. Ezek a következők: babamasszázs, DSZIT terápia, „Points of you” fototerápiás eszközök használata szülőknek, aromaterápia valamint családterápiás foglalkozás pszichológus együttműködésével.

   A terápia eredményességét igazolja nemcsak a gyerekek fejlődése, hanem a szülői visszajelzések is. A terápia közösségformáló ereje mind a gyerekek, mind a szülők körében igen jelentőségteljes. A családias légkört egyéb színes programokkal, szabadidős tevékenységekkel, táborokkal próbáljuk gazdagítani. A játékterápia olyan módszer, amely lehetőséget teremt arra, hogy a családnak és a gyermeknek közös örömei legyenek és megismerjék azt az érzést, amit a közös boldogulásukért folytatott eredményes munka okoz. Az elszenvedett tragédiát csakis így leszünk képesek közösen feloldani. Az intenzív terápiának, valamint a szülői hozzáállásnak, együttműködésnek köszönhetően a csoportból kikerülő gyermekeink az óvodában is sikeresen megállják helyüket. Természetesen az a cél, hogy minden gyermekünk önmagához képest fejlődjön játékos helyzetben. Mindezt következetes neveléssel, változatos eszközparkkal, élmények sokaságával, szakmailag felkészült szakemberekkel igyekszünk biztosítani.

Irodalom

  • Deliné dr. Fráter Katalin (1996): Lépésről lépésre. Óvodai program. Hajdúböszörmény. Soros Alapítvány és hajdúböszörményi Óvóképző Főiskola.
  • Fröhlich, Andrea (1996): Életterek-Életálmok. In Márkus Eszter (szerk.): Halmozottan sérült, súlyosan mozgáskorlátozott gyermekek nevelése, fejlesztése. Szemelvénygyűjtemény. Budapest. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, 15-24.
  • Franziska Schäffer (1998): Munka-szórakozás-fejlesztés. Koncepció súlyosan – halmozottan akadályozott emberek és segítőik életének és munkájának alakításához. Budapest. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, 46-60.
  • Illyés Gyuláné (szerk.) (1996): Gyógypedagógiai lélektan II. rész. Kézirat. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó, 150-158
  • Illyés Gyuláné (szerk.) (1996): Gyógypedagógiai lélektan II. rész. Kézirat. Budapest. Nemzeti Tankönyvkiadó, 150-158
  • Kereki Judit (2017): Utak. A kora gyermekkori intervenció rendszerszintű megközelítése. Budapest. ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, 16-20
  • Kirsten A. Hansen, Roxane K. Kaufmann, Kate Burke Walsh (1997): Lépésről lépésre Óvodai Program Tanári Kézikönyv. Budapest. Soros Alapítvány, 21-53, 149-156
  • Tánczos Éva (szerk.) (2006): Szociális munka egyénekkel és családokkal – esetmunka. Budapest. Wesley János Kiadó, 15-21
  • Tunyogi Erzsébet (2019): Tunyogi Gyógyító Játékterápia sérült gyerekek fejlesztésére. Budapest. Tunyogi Gyógyító Játszóház Alapítvány, 15-157

https://ojs.lib.unideb.hu/kulonlegesbanasmod/article/view/7284

Évf. 6 szám 2 (2020)

Műhelyismertetők

JÁTÉKTERÁPIA SÉRÜLT CSECSEMŐKNEK ÉS KISGYERMEKEKNEK A KORAI FEJLESZTÉS ÉS GONDOZÁS TERÜLETÉN

Megjelent június 29, 2020

Szerző

Erdős Mónika

Kulcsszavak

kora gyermekkori intervenció családközpontú megközelítés játékterápia

Hogyan kell idézni

Selected stlye: AP

Erdős, M. . (2020). JÁTÉKTERÁPIA SÉRÜLT CSECSEMŐKNEK ÉS KISGYERMEKEKNEK A KORAI FEJLESZTÉS ÉS GONDOZÁS TERÜLETÉN. Különleges Bánásmód - Interdiszciplináris folyóirat6(2), 125–132. Elérés forrás https://ojs.lib.unideb.hu/kulonlegesbanasmod/article/view/7284Idézet formátumok

Dátumok

Publikálás dátuma: 2020-06-29

Absztrakt

A Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat korai fejlesztésében dolgozó szakemberei, egy újfajta terápiát dolgoztak ki a sérült csecsemők, kisgyermekek valamint családtagjaik részére a helyi sajátosságokat, erőforrásokat figyelembe véve. Ez szorosan illeszkedik a kora gyermekkori intervenció családközpontú szemléletéhez, koordinált integrált szolgáltatói modelljéhez. Ennek eszköze a játék, mint terápia, ami a sérült kisgyerekek fejlesztésének a legfontosabb eleme. A program alapját, a Tunyogi (2019)-féle gyógyító játékterápia adja. Ehhez illesztettük a Lépésről-lépésre óvodai program egyes elemeit, illetve, a környezet, s feltételek kialakításában Schaffer (1998) nevéhez kötődő Munka-Szórakozás-Fejlesztés koncepcióját. Az intenzív, csoportos játékterápia része a szenzomotoros program, valamint az érzékszervek differenciált ingerterápiája, a tanulási képességek növelése dramatizált környezetben. A program ebben az évben új elemekkel, új terápiás lehetőséggel bővült, így pl. a Points of youTM fototerápiás módszert a szülők megsegítésére, valamint kutyásterápiát, babamasszázst vezettünk be a kicsiknek.